nincsen, aki lelkem vigasztalja,
oly barátim nincsenek,
vállat rándít, aki sorsom hallja,
már elhagytak mindenek

Jól vannak-e, akik nincsenek, öregapám? Dehogy vannak azok jól, hiszen nincsenek is. De akik úgy nincsenek, hogy azok rosszul nem lehetnek! De jól se! Igaza van, öregapámnak, anyám egyetlen bútorjának. Szédelgek. Köröttem ég a tartomány. A távolba tekintek - Petőfi Sándor húz el a büdös picsába. Megállítom lovamat, és büszkén leköszöntöm a forradalmi költőt, aki nem árolja el, melyik út vezet itten Budára. Kétszáztíz éves, mert a jövőben vagyunk. Kétszáztíz éve odavan, kétszáztíz éve hala van.

Tirárom