Nem 15 voltam, hanem nyolcadik utáni nyáron volt. Teljesen egyedül, saját kezdeményezésemre elmentem Imrénéhez. Emlékszem, micsoda tortúra volt. Rendes vidékiként ugyanis alapvetően a metrót használtam. Elmentem metróval a Deákra, ott átszálltam, le a Pöttyös utcánál, és csak akkor szálltam fel valami kék buszra. Nagymamám kedves volt, borzasztóan elesett, túl az agyvérzésen. Emlékszem a megrendülésemre is.

Nem tudom, mi történt. Amikor hazamentem, mind úgy csináltunk, mintha nagymamámnak semmi baja nem lenne. Ő volt a pesti mama.