barta bandika viccesen anekdotázik. nagyon kedves, köszönöm szépen
vicces, h nem tudom, bárki elolvassa-e ezeket a sorokat, mindenesetre én majd biztos visszaolvasom. nem jut ki a hangom magamból, óriási visszhangos terem vagyok, ide-oda pattognak az elektronok, hulláminterferencia
dögöljön meg babics mihály
lehetőleg máma még
A lirikus epilógja |  |  |
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.
S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi,
de hogyha van is, Isten tudja hogy' van?
Vak dióként dióban zárva lenni
S törésre várni beh megundorodtam.
Büvös körömből nincsen mód kitörnöm,
Csak nyílam szökhet rajta át: a vágy -
de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.
Én maradok: magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése