a mai napon lehúztam az ujjamról a gyűrűt, és elhelyeztem a fotónk alá, akár ha áldozata lenne a páros isteneknek.
vagy sokkal inkább mintha megőrzésre tettem volna oda, hogy nehéz szerelmünk szelleme megőrizze. talán csak egy időre, talán örökre.
azaz leginkább múzeum: az elmúlt idők szépségeinek és fájdalmainak tára.
hú, de izé, totális lettél, bandikám!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése