kinyitja a száját kotkodácsol
sivítva ereszkedik a visszatartott gőz
nincsenek eresztékek
örülök
ahogy lehunyja nagy szemét akár a ház
mutatja hogy
leszarja órát és napot
jellegzetes plattyával odarondít
szabadság a neve
még hogy egy tyúk nem lehet szép
méltatlankodjon a halál
ha csőrével elmosolyul
jobb nőt esterházy se talál
mit nekem ti kárpátoknak unalmas baromfiudvara
mit nekem liba kacsa gúnár
ha petőfinek megfelelt a sík
a pillanat sokkal jobb annál
a derű tüze mindenen átnyivákol
mert ahogy öregszem úgy
tudok egyre egyre
és tyúk képében
is felismerlek
te vagy
te te
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése