kinyitja a száját kotkodácsol
sivítva ereszkedik a visszatartott gőz
nincsenek eresztékek
örülök
ahogy lehunyja nagy szemét akár a ház
mutatja hogy
leszarja órát és napot
jellegzetes plattyával odarondít
szabadság a neve
még hogy egy tyúk nem lehet szép
méltatlankodjon a halál
ha csőrével elmosolyul
jobb nőt esterházy se talál
mit nekem ti kárpátoknak unalmas baromfiudvara
mit nekem liba kacsa gúnár
ha petőfinek megfelelt a sík
a pillanat sokkal jobb annál
a derű tüze mindenen átnyivákol
mert ahogy öregszem úgy
tudok egyre egyre
és tyúk képében
is felismerlek
te vagy
te te
2009. december 21., hétfő
2009. december 20., vasárnap
mínusz tizennégy fok
apró hangokat hallok
reccsenés csörrenés súrlódás
felkapom a fejem
a macskák matatnak
de a macskák meghaltak
vagy elmentek
ahogy mindenki innen
én is elmegyek
kérem a kalapom
és egy másik életet
reccsenés csörrenés súrlódás
felkapom a fejem
a macskák matatnak
de a macskák meghaltak
vagy elmentek
ahogy mindenki innen
én is elmegyek
kérem a kalapom
és egy másik életet
2009. december 17., csütörtök
A gyűrű - eltávolítása, feláldozása és megőrzése
a mai napon lehúztam az ujjamról a gyűrűt, és elhelyeztem a fotónk alá, akár ha áldozata lenne a páros isteneknek.
vagy sokkal inkább mintha megőrzésre tettem volna oda, hogy nehéz szerelmünk szelleme megőrizze. talán csak egy időre, talán örökre.
azaz leginkább múzeum: az elmúlt idők szépségeinek és fájdalmainak tára.
hú, de izé, totális lettél, bandikám!
vagy sokkal inkább mintha megőrzésre tettem volna oda, hogy nehéz szerelmünk szelleme megőrizze. talán csak egy időre, talán örökre.
azaz leginkább múzeum: az elmúlt idők szépségeinek és fájdalmainak tára.
hú, de izé, totális lettél, bandikám!
2009. december 16., szerda
2009. december 12., szombat
el kell mennem
de nem akarok
barta bandika viccesen anekdotázik. nagyon kedves, köszönöm szépen
vicces, h nem tudom, bárki elolvassa-e ezeket a sorokat, mindenesetre én majd biztos visszaolvasom. nem jut ki a hangom magamból, óriási visszhangos terem vagyok, ide-oda pattognak az elektronok, hulláminterferencia
dögöljön meg babics mihály
lehetőleg máma még
Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.
S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi,
de hogyha van is, Isten tudja hogy' van?
Vak dióként dióban zárva lenni
S törésre várni beh megundorodtam.
Büvös körömből nincsen mód kitörnöm,
Csak nyílam szökhet rajta át: a vágy -
de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.
Én maradok: magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.
barta bandika viccesen anekdotázik. nagyon kedves, köszönöm szépen
vicces, h nem tudom, bárki elolvassa-e ezeket a sorokat, mindenesetre én majd biztos visszaolvasom. nem jut ki a hangom magamból, óriási visszhangos terem vagyok, ide-oda pattognak az elektronok, hulláminterferencia
dögöljön meg babics mihály
lehetőleg máma még
A lirikus epilógja |  |  |
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.
S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi,
de hogyha van is, Isten tudja hogy' van?
Vak dióként dióban zárva lenni
S törésre várni beh megundorodtam.
Büvös körömből nincsen mód kitörnöm,
Csak nyílam szökhet rajta át: a vágy -
de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.
Én maradok: magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.
2009. december 5., szombat
2009. november 30., hétfő
2009. november 29., vasárnap
Az átok
Eszemmel tudom, szememmel látom, fülemmel hallom, hogy nem igaz.
De a szívem tudja, hogy de.
Sorban mindenki elmegy tőled mindenki.
Itt maradsz egyedül, mert van benned valami, ami eltaszítja mind, aki él.
Egy történet akkor van végiggondolva, ha eljutottunk a lehető legrosszabb konstellációig.
Vajon mit tud meg az eszed, mit lát meg a szemed, mit hall meg a füled, amikor egyedül maradsz a lelkeddel?
De a szívem tudja, hogy de.
Sorban mindenki elmegy tőled mindenki.
Itt maradsz egyedül, mert van benned valami, ami eltaszítja mind, aki él.
Egy történet akkor van végiggondolva, ha eljutottunk a lehető legrosszabb konstellációig.
Vajon mit tud meg az eszed, mit lát meg a szemed, mit hall meg a füled, amikor egyedül maradsz a lelkeddel?
2009. november 26., csütörtök
Várni. Unatkozni. Türelemmel.
Sose az a jó, ami most van, hanem csak arra van esély, hogy ami lesz, az majd jobb lesz. Vagyis – bármilyen röhejes is kimondani – remény. Na, hát azt azbeszt megbaszta.
Szokásommá vált a remény. Rászoktam a türelemre, rózsám, hej. Zsigerileg bennem lett, akár egy DNS-szekvencia, tudja a testem reflexszerűen, akár a kutya a nyálat a citromra. Rothadó csontvázam, porrá száradt bőrszerkezetem, nyeszlett izomstruktúrám puszta megszokásból visz előre.
Csodálatos ez az üresség! Lenyűgöznek méretei és mérhetetlen tulajdonságai. Hiába, no, a semminél semmi sem teljesebb. Betölthetősége, nyitottsága még a political correction számára se lenne kevés. És ahogy mozdítja tovább a halott belsőt, dacára minden körülménynek, az legalább hősies.
Kérem a kalapom.
Félek.
Sose az a jó, ami most van, hanem csak arra van esély, hogy ami lesz, az majd jobb lesz. Vagyis – bármilyen röhejes is kimondani – remény. Na, hát azt azbeszt megbaszta.
Szokásommá vált a remény. Rászoktam a türelemre, rózsám, hej. Zsigerileg bennem lett, akár egy DNS-szekvencia, tudja a testem reflexszerűen, akár a kutya a nyálat a citromra. Rothadó csontvázam, porrá száradt bőrszerkezetem, nyeszlett izomstruktúrám puszta megszokásból visz előre.
Csodálatos ez az üresség! Lenyűgöznek méretei és mérhetetlen tulajdonságai. Hiába, no, a semminél semmi sem teljesebb. Betölthetősége, nyitottsága még a political correction számára se lenne kevés. És ahogy mozdítja tovább a halott belsőt, dacára minden körülménynek, az legalább hősies.
Kérem a kalapom.
Félek.
2009. november 24., kedd
Berzsenyi Dániel: A közelítő tél
Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zephyr.
Nincs már symphonia, s zöld lugasok között
Nem búg gerlice, és a füzes ernyein
A csermely violás völgye nem illatoz,
S tükrét durva csalét fedi.
A hegy boltozatin néma homály borong.
Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd.
Itt nemrég az öröm víg dala harsogott:
S most minden szomorú s kiholt.
Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
Mint a kis nefelejcs, enyész.
Lassanként koszorúm bimbaja elvirít,
Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli
Nektárját ajakam, még alig illetem
Egy-két zsenge virágait.
Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom.
Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!
Sem béhunyt szememet fel nem igézheti
Lollim barna szemöldöke!
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zephyr.
Nincs már symphonia, s zöld lugasok között
Nem búg gerlice, és a füzes ernyein
A csermely violás völgye nem illatoz,
S tükrét durva csalét fedi.
A hegy boltozatin néma homály borong.
Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd.
Itt nemrég az öröm víg dala harsogott:
S most minden szomorú s kiholt.
Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
Mint a kis nefelejcs, enyész.
Lassanként koszorúm bimbaja elvirít,
Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli
Nektárját ajakam, még alig illetem
Egy-két zsenge virágait.
Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom.
Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!
Sem béhunyt szememet fel nem igézheti
Lollim barna szemöldöke!
[1804 után]
2009. november 23., hétfő
A regisztráció második megerősítése
Életem, akár a hangyák társadalma. A mikronméretek szintjén élek. Tudom, a nanokorszakban már kimentem a divatból, de így is elég aprózott vagyok.
Vannak ezek a tevékenységek. Vásárlás, intézkedés, dolgozás, jointszívás, filmnézés, ivás, evés, autóvezetés, edzés, akupunktúra, pszichológus, kiverés, átutalás, számlaírás, főzés, sütés, macskáknak kajaadás, a jointot meg is kell tekerni, ki kell cserélni a vizüket is néha, és mindig csak várom, hogy vége legyen.
Felkelek, várom, hogy ennek a nyomásnak, szétesettségnek vége legyen. Elmegyek dolgozni, várom, hogy a munkának vége legyen. Elmegyek akupunktőrhöz, várom, hogy a kezelésnek vége legyen. Beülök az autóba, már kiszállnék, és szomorkodom, hogy az éjjelnappaliba még be kell ugranom. Hazaérve, alig várom, hogy a joint meg legyen tekerve, de amikor már el is szívtam, és várom, hogy ez is elmúljon, akkor kiderül, hogy hiába várom, nincs vége.
Az agy nagyon szilánkos törése.
Harminchat éves lettem én – ennyi más már nem lehett.
Esténként vinnyogva sírok utánad, mert nincs ennek a kibaszott életnek egy olyan eldugott sarkocskája, amely ne lenne tele veled. Még a szarásról is te jutsz eszembe, hogy milyen jókat szartunk együtt. Szűkölés. Kegyetlen.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem.
Vannak ezek a tevékenységek. Vásárlás, intézkedés, dolgozás, jointszívás, filmnézés, ivás, evés, autóvezetés, edzés, akupunktúra, pszichológus, kiverés, átutalás, számlaírás, főzés, sütés, macskáknak kajaadás, a jointot meg is kell tekerni, ki kell cserélni a vizüket is néha, és mindig csak várom, hogy vége legyen.
Felkelek, várom, hogy ennek a nyomásnak, szétesettségnek vége legyen. Elmegyek dolgozni, várom, hogy a munkának vége legyen. Elmegyek akupunktőrhöz, várom, hogy a kezelésnek vége legyen. Beülök az autóba, már kiszállnék, és szomorkodom, hogy az éjjelnappaliba még be kell ugranom. Hazaérve, alig várom, hogy a joint meg legyen tekerve, de amikor már el is szívtam, és várom, hogy ez is elmúljon, akkor kiderül, hogy hiába várom, nincs vége.
Az agy nagyon szilánkos törése.
Harminchat éves lettem én – ennyi más már nem lehett.
Esténként vinnyogva sírok utánad, mert nincs ennek a kibaszott életnek egy olyan eldugott sarkocskája, amely ne lenne tele veled. Még a szarásról is te jutsz eszembe, hogy milyen jókat szartunk együtt. Szűkölés. Kegyetlen.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem.
2009. november 22., vasárnap
2009. november 20., péntek
Nem nagy fless a munkahelyen sirdogálni. Ülsz az íróasztalodnál, mindenki dolgozik, te meg könnyezgetsz ökör állat módjára.
Olyan jól meg lehet magyarázni, hogy mért ne búslakodjak. Mindenkinek van hozzám egy-két értelmes és keresetlen szava. Én mégis sírok. Az okok hasztalanok, hideg, üres szemmel merednek csak rám. Nincs velük dolgom.
Az átok azonban hatalmas. Célra tart, elválaszt, kizár. Hatalmas mancsát ha fölémemeli, eltörpülök és kínba halok.
Te nem létezel. Csak körvonalaid vetnek árnyékot a valóságra. Ha közelebb lépsz, megérted, hogy a sziluett nem állapot, csak esztétikai kezdeményezés. Aki nem létezik, az nem csajozik. Az nem lehet boldog. Az nem lehet boldogtalan. Az halott. Eljátszhatod, hogy létezel, ám az al- és felvilág határában úgyis újra el fogsz botolni, akár egyéves korodban, mikor eltörted a lábad.
Azt hiszed, csak foglyul ejtettk? Azt hiszed, csak üvegbúra alatt vagy? Azt hiszed, csak tévedés az egész? Ugyan, te érted félre a valamit. Azt hitted, lehetsz csak úgy, olyan, ahogy a többiek? Hát, mit képzelsz te magadról, kisfiam?!
Olyan jól meg lehet magyarázni, hogy mért ne búslakodjak. Mindenkinek van hozzám egy-két értelmes és keresetlen szava. Én mégis sírok. Az okok hasztalanok, hideg, üres szemmel merednek csak rám. Nincs velük dolgom.
Az átok azonban hatalmas. Célra tart, elválaszt, kizár. Hatalmas mancsát ha fölémemeli, eltörpülök és kínba halok.
Te nem létezel. Csak körvonalaid vetnek árnyékot a valóságra. Ha közelebb lépsz, megérted, hogy a sziluett nem állapot, csak esztétikai kezdeményezés. Aki nem létezik, az nem csajozik. Az nem lehet boldog. Az nem lehet boldogtalan. Az halott. Eljátszhatod, hogy létezel, ám az al- és felvilág határában úgyis újra el fogsz botolni, akár egyéves korodban, mikor eltörted a lábad.
Azt hiszed, csak foglyul ejtettk? Azt hiszed, csak üvegbúra alatt vagy? Azt hiszed, csak tévedés az egész? Ugyan, te érted félre a valamit. Azt hitted, lehetsz csak úgy, olyan, ahogy a többiek? Hát, mit képzelsz te magadról, kisfiam?!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)